Ünnepi asztal nélkül nincs karácsony  

Ahogy közeledik a karácsony, egyre nagyobb lesz a nyüzsgés a boltokban és a piacokon. Az ajándékok vásárlása csak az egyik kihívás a családok számára. Nem könnyű úgy kiválasztani az ajándékokat, hogy annak, akinek szánjuk, valóban örömet szerezzünk, s mindeközben a pénztárcánkra is figyeljünk. 

A háziasszonyokat azonban várja egy másik nagy feladat, hiszen majd meg kell teríteni az ünnepi asztalt, és be kell szerezni mindazokat a dolgokat, amik ehhez szükségesek. Majd listát kell készíteni, hogy mit is fognak a vendégek fogyasztani, és időben be kell szerezni a hozzávalókat. Ünnepi asztal nélkül ugyanúgy nincs karácsony, ahogyan karácsonyfa nélkül sem. Mondani sem kell, hogy a karácsonyi asztalnak is régi hagyományai vannak.  

Népi tradíciók és jelentésük

Az ünnepi asztal megterítésének évszázadosak a hagyományai, és az azonosságok mellett tájegységenként vannak jellegzetességei. Ezek a népi tradíciók ma már inkább a néprajz kutatói számára érdekesek, mivel a legtöbbjük napjainkra teljesen kikopott, s maradt a gazdag és szép terítés. 

Néhány érdekességet érdemes megemlíteni, hogy betekintsünk őseink ünnepi szokásaiba. Az ünnepi asztalt komoly ünnepélyességgel terítették meg, és mai szemmel meglepő dolgokat helyeztek el rajta. Étkezés előtt különböző magvakat, gazdasági és egyéb használati eszközöket raktak ki, amelyek mind jelentéssel bírtak. A karácsonyi asztalt azért készítették ugyanis, hogy a következő évben is bőségben, egészségben éljen a család. A kihelyezett magvak például a bő termést voltak hivatva biztosítani, amit aztán a tyúkok elé szórtak, remélve, hogy remek lesz a tojáshozamuk. Látható itt egy, a kereszténységen túlmutató pogány rítusnak a megjelenése is. A ritkaságnak számító bors is előkerült, amelynek a lábas jószágok termőképességét kellett segítenie. A só a tehenek gyógyítását volt hivatva megtámogatni. A gonosz erők ellen természetesen a fokhagyma volt a legjobb védőeszköz, míg a szerszámoktól azt remélték, hogy a következő évben még hatékonyabban lehet majd velük dolgozni. 

Manapság is ott lehet az ünnepi asztalon a méz, de inkább már süteménybe dolgozva. Egykor azzal a céllal tették ki, hogy megelőzzék a megfázást. Ha az mégis bekövetkezett, a méz valóban jó volt torokfájás ellen. Az ünnepi asztalt a népi hagyomány szerint december 28-án, aprószentek napján kellett leszedni. 

Díszbe öltöztetett asztal       

Manapság már a fenti hagyományokból szinte semmi sem maradt meg, kivéve az ünnepi asztalt. Ez az a központi terület, ahová majd leülnek a család tagjai és elfogyasztják a karácsonyi vacsorát. Természetes tehát, hogy a terítésnek és a tálalásnak meg kell adni a módját. Ma már ez a szokás odáig jutott, hogy minden évben van egy meghatározó terítési trend, amely a meghatározó színekből, alapanyagokból és a teríték többi részéből áll össze. 

Ugyan a divat nagy „kényszerítő erő”, de ügyelni kell arra, hogy az ünnepi asztal összhangban legyen a lakás, legfőképpen az étkező vagy nappali, és a karácsonyfa stílusával. Nyugodtan nevezhetjük ezt ökölszabálynak, mert az eltérő stílusok zavart, káoszt és kellemetlen látványt okozhatnak. 

Az ünnepi asztalnak akkorának kell lennie, hogy a meghívottak mind odaférjenek. A karácsony közösségi ünnep, ezért is olyan különleges a hangulata. Ilyennek kell lennie az ünnepi asztalnak is. Ki kell választani először is a megfelelő abroszt. Célszerű már jóval korábban megvizsgálni a tavaly használatos darabot, s ha az foltos vagy sérült, akkor bizony újat kell venni. A karácsonyi asztalterítők rendszerint fehérek, mert ez a semleges szín lehetőséget ad különféle színvilág mellérendelésére. A fehér egyébként is a hó színe, s manapság fehér karácsonyunk csak úgy lehet, ha fehér abroszt terítünk le. 

A színekre és a stílusokra kell koncentrálnunk az ünnepi asztal feldíszítésekor. A karácsony jellemző színei a fehér mellett az arany, az ezüst, a piros, a sötétzöld és a lila. Ezek összessége együtt természetesen nem használható. Ki kell választanunk egy meghatározó színt, és egy kiegészítő színt, valamint a főszín árnyalatait alkalmazhatjuk még nagyon ügyesen. A tányéralátétek, szalvéták és asztali díszek fogják az alapot megteremteni. Sokan használják a hagyományosnak mondható arany-piros-zöld színkombinációt. Azt lehet mondani, hogy egy örök trend, de mások az elegánsnak mondott arany-ezüst kiegészítőkre szavaznak. Különösen jó ez a párosítás, amennyiben elegáns porcelánkészletünkhöz a nagymama ezüst evőeszközkészlete párosul. Az ünnepi asztal szereti, sőt igényli a nemesebb anyagokat. A poharak lehetnek üvegkristályból, a szalvéták textilből, a terítő damasztból. Ügyeljünk arra, hogy az étkészletünk egységes legyen. Előfordulhat, hogy eltörik egy-egy kistányér, elvész egy villa. Amennyiben lehet, pótoljuk ezeket, vagy szerezzünk be új készletet. 

Az ünnepi asztal kiegészítői

A csodás étkészlet, evőeszközök mellett egyéb díszeket is illik megkomponálni. Alapvető elemnek mondható egy elegáns gyertyatartó, benne szagtalan gyertyával, aminek a lángjai megfestik a csillogó poharakat. Sokan a természetből is válogatnak, így kerülhet egy-egy fenyőágacska az ünnepi asztalra, vagy egy ezüsttel, arannyal megfestett dió. Igen látványos lehet egy aszalt- és déligyümölcsökből felépített piramis, vagy gyümölcsös tál. A süteményeket is kitehetjük egy emeletes porcelán- vagy ezüst tartóba.            

A karácsony ízei

A karácsonyi vacsora is tradíciókat követ. Mindegyik fogásnak megvan a maga története, de ilyen messzire nem utazhatunk el ebben a cikkben, csupán arra van lehetőség, hogy a legfontosabb ételeket felsoroljuk. 

A magyar konyha nem használ előételeket, hanem rögtön egy levessel indít. Karácsonykor Jézus szimbóluma, a hal kerül előtérbe. Mindjárt kezdhetünk egy remek halászlével, kicsit átvezetve a gyomrunkat az adventi böjtből a húsok felé. A halat nem kedvelők ilyenkor egy tárkonyos csirkelevest vagy egy gazdag, többféle húsból álló húslevest fogyasztanak. A főtt húsokhoz előkerülnek a mártásos edények, amelyekben torma és egyéb hozzávalók kerülnek. Bizonyos vidékeken a borleves is a menü része. 

A főfogások tárháza igazán bőséges, de aki a hagyományokat követi, az töltött káposztát, rántott pontyot, esetleg angolszász hatásra aszalt szilvával töltött egyben sütött pulykát tesz az asztalra. Ma már a városokban annak a divatja dívik, hogy valamilyen speciális ételkülönlegességgel lepik meg a vendégeket. Ez esetben a vadhúsok és akár valamilyen tengeri étel is az étlapra kerülhet. 

A fő étket a sütemények, tészták követik. Amiben a magyar nem ismer pardont, az a bejgli. Ez olyannyira magyar specialitás, hogy különösen a mákos bejglinek csodájára járnak a külföldiek, ha a hazánkba látogatnak. Akinek januárra nem lesz „bejgli mérgezése”, az nem is karácsonyozott igazán. Nagyon kedvelt karácsonyi desszert még a zserbó és a flódni, de vidéken a házi sütemények is nagyon népszerűek. 

Eljött az idő, hogy megterítsük az ünnepi asztalt, és meggyújtsuk a gyertyákat. Minden kedves vásárlónknak boldog és áldott karácsonyt kívánunk!    

Forrás: https://biborhaz.hu/blog/ha-eljon-majd-karacsony-az-unnepi-asztal/