Az újesztendőre várva

Virsli, sült malac, rántott ponty – amikor ezeket az ételeket tesszük egy sorba, alighanem mindenkinek beugrik, hogy az évfordulós időszakra gondolunk. Az év végi konyha is nagyüzemben dolgozik, legalábbis ott, ahol a barátok vagy a család tagjai összejönnek. 

A szilveszter és az újesztendő várása és annak megünneplése is hagyományokra épül, mint ahogy a karácsonyi asztal, s mivel itt az év vége, érdemes nekünk is egy kicsit lazítani, és figyelmünket ezekre a hagyományokra fordítani. Kedves olvasóimat tehát felkészítem arra, hogy most eltérek a szakblog témájától, és a gyomorra fordítom a figyelmet, mégpedig a hagyományos szilveszteri, újévi ételek és a népi tradíciók útvonalán járva. 

A szilveszter, ahogy a dal mondja, különös nap. Ilyenkor talán még a hóember is táncra perdülne, ha látnánk még havat egyáltalán. Mivel az egész világon egy kicsit kizökken minden a normalitásból, talán mi is megtehetjük ezt azzal, hogy eltérünk a megszokott szakcikkektől.   

A hal kettős szimbóluma

Érdekes megfigyelni, hogy mit is kívánnak az év fordulóján a magyar emberek immár évszázadok óta. Amennyiben rangsort állítanánk fel, alighanem dobogós lenne a bőség, a szerencse és a jó egészség. Ezekhez a vágyakhoz kapcsolódnak népszokásaink és az év fordulójának a gasztronómiája is. 

Szilveszterkor az egyik hagyományos étkünk a halhoz kapcsolódik. Készülhet halászlé, ráadásul különböző stílusok alapján. Két nagyváros vetélkedése határozta meg, hogy mi kerüljön a halászlébe: Szeged és Baja e tekintetben ősi riválisok. A szegediek szerint a halászlébe csak megfelelő alaplé és ponty való, míg a bajaiak ki nem hagynák a tésztát a levesből. Abban mindkét város egyetért, hogy a paprika, mégpedig a csípős nem maradhat ki a levesből. Az utóbbi időben a dunaiak is erődemonstrációt tartanak halászlé vonalon. Ők nem használnak alaplét, hanem csak pontyot és gyufatésztát tesznek a levesbe. Manapság a ponty mellett nagyon népszerű a harcsából készített leves, hiszen abban nem kell a szálkákra ügyelni. 

A leves mellett természetesen a rántott ponty dívik, amelyet akár már karácsonyra is el lehet készíteni, de szilveszteri ételnek sem utolsó. Na de miért éppen a hal, Krisztus jelképe vált fontossá? Egyfelől valóban a kereszténység szimbóluma miatt, másfelől a pikkelyek, azaz a halpénzek okán, amelyek kifejezetten a pogány időket idézik fel. A halpénz a gazdagság jelképe, s mint olyan, üzenet a jövő számára, hogy sose maradjunk pénztelenek.   

Az újévi malac

Az egyben sült malac az újévi asztal leglátványosabb jelképe, azon felül – ha jól sütik meg – nagyon finom és kiadós is. Európa közepén a malac a szerencse szimbóluma. A ropogósra sült újévi malacot hatalmas tálcára rakják, körítik burgonyával, párolt zöldségekkel és rizzsel, szájába pedig egy sült almát vagy citromot tesznek. Nagyon látványos tud lenni egy ilyen tál, és az már önmagában is a bőségről árulkodik, hiszen ez a malac már nem fog mázsányira növekedni. Vidéken még sok helyen a hagyományos kemencében sütik meg a kismalacot, mégpedig bükkfa ágyon. 

Ugyan a malac farkát kell megfogni ahhoz, hogy a következő évben nagy szerencsénk legyen, de ezt még sokan megtoldják azzal, hogy az ősszel szedett négylevelű lóherét is a sült mellé teszik, vagy beleteszik a malac szájába. Azt tartja a népi mondás, hogy a disznó kitúrja az ember szerencséjét, ezért a szerencsehozó testrészek, így a fej, az orr, a fül, a csülök és a köröm elfogyasztása mindenképpen célszerű. Ha aztán mégsem leszünk annyira szerencsések, akkor se essünk kétségbe, mert legalább ettünk egy jót szilveszterkor. 

A lencse és a vagyon kapcsolata 

A hüvelyesek közül nem véletlenül került be a lencse az újévi ételek közé. Elég csak ránézni erre a gazdag fehérjeforrással rendelkező zöldségre, hogy megértsük, miért van ez. A régi korokban a fizetőeszköz a közembereknél az ezüst vagy a rézpénz volt, amelynek a formája és a mérete is nagyban hasonlít a lencsére. A kapcsolatot nem volt tehát nehéz megtalálni a lencse és a bőség között. Azt tartja a mondás, hogy aki újévkor lencsét eszik, annak abban az évben sohasem fog kiürülni a pénztárcája, és akár még a bőség áradása is beindulhat.

A magyarok a lencsét ehetik leves formájában vagy főzelékként, de manapság a korszerű konyha kedvelői szívesen fogyasztják salátaként, esetleg köretként is. Hogy a bőség a szerencsével hatványozódjon, a legtöbb háznál – legyen az akár leves vagy főzelék – egy füstölt disznó csülök is kerül a lencsés ételbe. A főzelékhez lehet a feltét a darált disznócombból kisütött fasírt is. A lencsébe szoktak még fokhagymát is tenni, ami viszont a rossz és gonosz dolgokat tartja távol a háztól. Ez pedig már három az egyben megoldás, amelynek a csodálatos és ízletes lencse az alapja.

Tésztafélék, édességek

A magyar ember három fogással étkezik. A leves és a főétel után dukál valami édes finomság, amellyel „le lehet fojtani” a sós ételeket. Mielőtt azonban az édességekre ugranánk, idézzünk fel egy régi szokást, amely azonban a pogácsához, a sós süteményhez kapcsolódik. Még manapság is szokásban van némely helyen, hogy a pogácsába belesütnek egy pénzérmét. Persze nem mindbe, mert az nem lenne se kellemes, se meglepő. Az, aki azt a bizonyos pogácsát veszi a szájába, amelyben a pénz lapul, annak az év során szerencséje és sok pénze lesz. Azért csak óvatosan járjunk el, nehogy megakadjon a torkunkon a fémes pogácsa!

Tipikusan ünnepi finomság hazánkban a rétes, amelyből számtalan fajtát lehet készíteni: lehet mákos, diós, meggyes, almás, túrós, barackos-túrós, meggyes-mákos, de még káposztás is! A rétes az a sütemény, amit mindenki szeret, s amelyből a házi készítésű a legfinomabb. A közhiedelem szerint tésztájának nyújtásával meg lehet nyújtani nemcsak a gazdagságot, hanem az életet is. Minél vékonyabb és hosszabb lesz a tészta, annál tovább fogunk élni. Hát nem nagyszerű?! A másik házi csemege a fánk, amelyet mi magyarok a középső luk nélkül sütünk meg. A fánk közepén hagyunk egy kis mélyedést, hogy oda kerülhessen a nyáron főzött házi lekvár. Ez zömében kajszibarackból szokott készülni. A fánk tésztájára sokan még egy kis porcukrot is szórnak. 

A méhek kincsét, a mézet is elő szokták venni újévre fordulva. Az édes méz a szerelmesek hosszú és boldog kapcsolatát van hivatva előidézni, amennyiben a szerelmesek éjfélkor édes-mézes csókot váltanak.

Mely ételeket kerüljük el?     

A népszokások arra is választ adnak, hogy milyen ételeket nem szabad újévkor fogyasztanunk. Hazánkban nagyon kedveltek a szárnyasok, és az azok húsából készül ételek. Sajnos, szilveszterkor és újév napján nem célszerű csirkét, tyúkot, kakast fogyasztani, mivel ezek – szemben a malaccal – elkaparják a szerencsénket. A lehető legrosszabb ötlet, ha pulykát fogyasztunk. Az karácsonykor tökéletes, de már újévkor hosszú haragot hozhat a családba, ráadásul ez a szárnyas is elkaparhatja a szerencsét. Akkor meg minek kockáztassunk? 

Mint látható, a magyar hagyományok a gasztronómiánkon is mély nyomott hagytak, és aki csak egy kicsit hisz bennük, tartsa magát az „előírt receptekhez”, aki pedig nem, az se mellőze ezeket a hazai ízeket és finomságokat. 

Minden kedves munkatársam nevében boldog új esztendőt kívánok! 

Forrás: https://biborhaz.hu/blog/szilveszteri-malacsagok-az-ujevi-asztal/