A maximalista stílus
A stílusok rangsorát átíró járvány
Korunk emberének egyfajta határvonalat jelent a COVID-járvány. Amikor valamit be akarnak az időben határolni, gyakran fogalmaznak úgy, hogy a járvány előtt vagy után. Valóban jelentős törésvonalat jelent ez a tragikus esemény, és az élet számos területe megváltozott általa.
A járvány alatt kénytelenek voltunk otthon ülni. Heteket, hónapokat tölteni a négy fal között nem éppen lélekemelő dolog. Ráadásul egy idő után a saját otthonunk vált ingerszegény környezetté, s ez megváltoztatta sokak nézőpontját, ami az enteriőrök stílusában is lecsapódott.
A járvány előtt a legnépszerűbb stílus a minimalista volt a maga átláthatóságával és a funkcionalitásra helyezett hangsúlyával. Ennek a stílusnak az oldalágai, a skandináv és a japandi is remek alternatíva volt. Csakhogy egy ilyen környezetben tartózkodni hónapokon át unalmassá válhat. A koronavírus lecsengése után nem lehet meglepődni azon, hogy sokan hátat fordítottak ennek az irányzatnak, és a tagadás élharcosai a stílusok másik végpontjához kötődtek, amit a szakemberek maximalistának neveztek el.
Mesevilág az otthonunkban
Ha most a kedves olvasó beírja a böngészőbe a stílus nevét és belép a képcsarnokba, azonnal megérti, hogy miről is szól ez a stílus. A színeknek valami olyan tobzódásával fog találkozni, amire még a történelmi korokban sem találunk példát. A figyelmesebb szemlélő aztán a színekről a formákra, anyagokra tér át, és azt tapasztalhatja, hogy ezen a téren is nagy a változatosság. Még a stílusok sem hagyják hidegen a maximalistát, mert nem átall átvenni elemeket a klasszikustól a vintage-ig, ha éppen annak egy tárgya vagy bútora teszi kerek egésszé a kompozíciót.
Mert a maximalista stílus olyan, mint egy festmény, csak éppen nem ecsettel dolgozik a lakberendező. A színes bútorok és felületek, a kerek formák, a puha textíliák mellett számos kiegészítőt és dekorációt találhatunk ebben az enteriőrben. Azt mondhatjuk, hogy minden négyzetméteren találunk valamit, miközben mégis minden egy életteli harmóniában olvad össze. Az ízlésesen megalkotott belső térben ugyan számos tárgyat találunk, mégsem érezzük a zsúfoltságot, hogy egy raktárhelyiségben lennénk.
Talán ebből a néhány nagyon jellemző alapjegyből is kiderül, hogy ezt a stílust csak nagyon alapos tervezéssel, az összes bútor, textília, szín és minta okos megválogatásával lehet lépésről lépésre kialakítani. Ezt a mesevilágot magabiztos ízléssel rendelkezők képesek megalkotni az otthonukban.
Hogyan alakítsuk a stílus kereteit?
A kérdés egyik felére már megszületett a válasz: ne egyszerre akarjuk berendezni az enteriőrt. A szakemberek azt tanácsolják, hogy előbb a stílus keretét hozzuk létre, azt a meghatározó színvilágot festve a nagy felületekre, amelyekbe majd bekerül a megfelelő berendezés.
A maximalista stílus esetében színekben gondolkodjunk. Lehet a felület élénk, vagy meleg színekkel, de még erőteljes mintázatokkal is ellátva. A falon található nagy mintát csak akkor alkalmazzuk, ha az a kárpiton vagy a textíliákon, esetleg a szőnyegeken valamilyen formában visszaköszön. A minta ilyen esetben rendszerező elvnek is felfogható, ami összetartja az enteriőr többi darabját. Használhatunk festék helyett tapétát is, hiszen ma már számtalan színes és különleges, dekorációra alkalmas típus közül választhatunk. Érdekes, első hallásra talán meglepő vonás, hogy egyes maximalista stílusú terek sötét színekkel indulnak. Lehet ez akár még a fekete is, de legtöbbször sötétzöld, sötétkék falszín adja meg a kereteket, amit azután élénk színű textíliákkal, világos árnyalatokat tartalmazó függönnyel, szőnyeggel ellensúlyozhatunk.
A szőnyeg, ami viszonylag kevés stílus meghatározó eleme, a maximalistában főszerepet játszik. Nemcsak a színes világot festi meg még kontúrosabban, de puhává, lággyá teszi az enteriőrt. A maximalista környezetben – mivel a padló is nagy felület – a szőnyegnek van olyan jelentősége, mint a falaknak, amennyiben egy nagy és látványos darabot választunk.
Mi kerüljön az enteriőrbe?
Miután megadtuk a kereteket, folytathatjuk a terület berendezését négyzetméterről négyzetméterre haladva. A maximalista stílusban minden saroknak, zugnak, képnek, polcnak jelentősége, sőt, jelentése van. Olyan különleges, egyedi arculat alakul ki, ami tulajdonképpen nem más, mint a tulajdonos önarcképe. Ez az oka annak, hogy számos, emléket hordozó tárgy kerül az enteriőrbe.
A szakemberek szerint a stílus az eklektika és a jól átgondolt arculat egyensúlyára alapul. A színek, minták és anyagok tobzódása miatt mindenféleképpen kell egy általános rendezőelvnek uralkodnia, hogy elkerülhető legyen a káosz. Lehet a rendezőelv egy forma, ami visszaköszön az állólámpán, a párna vagy szőnyeg mintázatán. Lehet egy meghatározó szín, és annak árnyalataival teremteni harmóniát. Az anyagok között is lehet egy kiemelt, ami uralni fogja a környezetét.
Ami az anyaghasználatot illeti, a stílus meglehetősen szabadelvű. Nem veti meg a műanyagot, az üveget, a fémet, de felhasználja a fát, a követ, a természetes anyagokat is. Célszerű azonban az egyes helyiségekben egy anyagcsoportnak adni az elsőbbséget. Aki a modernebbre szavaz, az maradhat a fém- és üvegvilágnál, de becsempészhet egy-egy ecsetvonásnyit a fából. Ugyanez igaz, ha a fontossági sorrend fordított.
Bútorok és kiegészítők
A liberalizmus a bútorok kiválasztásánál is működik. Alapvetően a színes és mintás kárpitokra, a kerek vagy legalábbis egységes formákra kell koncentrálni. A bútor stílusa ennélfogva másodlagos. Egy klasszikus, antik darab ugyanúgy megfér a modern ülőbútorral, mint egy vintage fotel egy csillogóan fémkeretes dohányzóasztallal. Keverhetjük a régit az újjal, a hagyományost a különlegessel. Az ellentétek a maximalistában valóban vonzhatják egymást. Az a lényeg, hogy színében, formájában vagy anyagában valamiképpen összhangba kerüljön minden, ami az adott helyiségben megtalálható.
A stílus önarckép és egyfajta kirakat, amibe nagyon sok mindent elhelyezhetünk. Jellemzőek a nagy, nyitott polcok, amelyeken minden elfér a könyvektől a díszes keretbe rakott személyes fotókig. A nagymama porcelánkészlete a színes gerincű könyvek között ebben az enteriőrben tökéletes párost alkothat. A textíliák közül a puha és súlyos anyagok karakteressé teszik a környezetet. A bársony, a plüss, a pamut, a damaszt mellett jól érvényesül a bőr, annak nyersebb, dörzsölt változata. Természetesen ezeknek az anyagoknak hasonulniuk kell a fő irányvonalhoz színben és mintázatban.
Kinek való és kinek nem a maximalista stílus?
A stílus jellegéből fakad, hogy nagy rendet kell tartani, és gyakrabban kell takarítani, mint ellenpárjában, a minimalistában. Elég, ha csak a szőnyegekre vagy a különböző csecsebecsékre utalunk a polcokon. Ezekre bizony rátelepszik a por, ami nemcsak kellemetlen látvány, de egészségtelen is. Aki tehát nem barátja a rendszeres és aprólékos takarításnak, az jobb, ha elfelejti a maximalista metodikát.
Nem ajánlható a stílus kis lakások esetén, mert nagyon könnyű zsúfoltságot előidézni, ráadásul a sok tárgy optikailag is összenyomja a teret. Azoknak is nehéz lesz a dolguk, akik először kísérleteznek azzal, hogy egy stílust saját maguk alakítsanak ki, mert nagy gyakorlat kell a maximalista stílus esetében a megfelelő arányok eltalálásához.
Akik érzik magukban a megfelelő készséget és bátorságot, valamint rabul ejti őket, hogy egy teljesen egyedi, mégis mesés környezetben töltsék a mindennapjaikat, valamint nem rettennek meg a házimunka kihívásaitól, azok számára igazi élményt jelent ennek az enteriőrnek a megteremtése, és a benne való élet minden pillanata.
