Esztétika és tartósság együttese

Egy épület szerkezete a stabilitásért felel, de önmagában nem védi meg az embert a hidegtől, a víztől, a széltől, azaz a külvilág erőitől. Ehhez a szerkezetet burkoló anyagokra van szükség. A régi korok emberei ezt mindig természetes anyagokkal biztosították, alapvetően a fával. Az iparosodást követően megjelentek a speciális burkolóanyagok, de a fa sosem ment ki a divatból. Elsősorban padlóburkolóként funkcionált, de amióta a természetes anyagok iránti kereslet megnövekedett, újra helyet kapott a falon is. 

A fa falburkolatoknak elsősorban esztétikai szerepük van, nagyon látványos keretet tudnak adni a belső tereknek, ráadásul meleg és barátságos hangulatot árasztanak. Manapság a belsőépítészek is szívesen dolgoznak vele, ezzel újabb rangot adva a fára épülő falburkolóknak. A fa falburkolók valóban tetszetősek, de ennek ellenére, vagy éppen ezért elvárás velük szemben a tartósság és az ellenálló képesség is. Amennyiben ehhez még némi szigetelőképesség is társul, akkor egy igazán piacképes termékkel találkozhatunk.   

Alkalmas fafajták 

Mielőtt röviden sorra vennénk azokat a fafajtákat, amelyek alkalmasak falburkoló készítésére, állapítsuk meg alaptörvényünket: mindig a jó minőség felől közelítsük meg a kérdést, hiszen burkolatot nem egy-két évre, hanem évtizedekre akarunk le- illetve felrakni. 

A legtöbb falburkoló típust fenyőből gyártják. Mivel csaknem készre gyártott elemekről van szó, meghatározott mérettartományban készülnek el, legyalulják, csiszolják és a zömüket különböző védőszerekkel leápolják. A fenyőből készült burkolóanyagok tartoznak az olcsóbbak közé, de ezekkel is szép tereket lehet alkotni. Amennyiben a fenyőnél tartósabb faburkolóban gondolkodunk, akkor a hazánkban is megélő tölgyre, illetve bükkre szavazhatunk. Egy megfelelően száraz, viszonylag állandó klímájú helyiségben a belőlük készült falburkolók gyakorlatilag elpusztíthatatlanok, igaz, drágábbak is. 

Bizonyos gyümölcsfák is remekül teljesítenek burkolóanyagként, elég csak a dióra vagy a cseresznyére gondolni, s ezek nálunk is honosok. A dió legalább olyan kemény, mint a bükk vagy a tölgy, míg a cseresznye a megfelelő tartóssága mellett szép rajzolatával és árnyalatával emelkedik ki. Ott vannak aztán az úgynevezett egzóta fajok, azaz a különböző trópusi fafajták, amelyek – már csak a szállítási költségük miatt is – magasabb árban érhetőek el. Hazánkban elsősorban a parafát, valamint a teakfát szokták falburkolóként használni, de elérhető a mahagóni is. A mahagóni a vöröses színe miatt nagyon kedvelt, és megfelelően vízálló. Némi kezeléssel a felsorolt trópusi fák a fürdőszoba falára is felkerülhetnek. 

Minőségi szempontok      

A fa falburkolók között is vannak olcsó, de gyenge minőségű termékek, és magas garanciával forgalmazott típusok is. A minőség esetükben nem csupán a funkcionalitásról és az esztétikáról szól, hanem egészségügyi szempontokról is. Ugyan a fa természetes anyag, de bizonyos gyártók a tartósságot olyan bevonatokkal érik el, amelyek idővel kipárolognak, s ezek gőze ártalmas az egészségre. A minőségi gyártók a konzerválást természetes anyagokkal érik el. Előfordulhat, hogy egyes termékeknél megindul a penészedés folyamata. Erre általában rossz raktározási technika miatt kerülhet sor, vagy a fa feldolgozásakor nem várják ki a megfelelő száradási időt. A penész nagyon makacs gombafajta, amivel nehéz leszámolni, pláne egy falra szerelt burkolóanyag esetében.  Olyan is előfordulhat, hogy a fában már megtelepedtek a farontó rovarok, elsősorban a szú. A penészes vagy szúrágta faburkolat selejtnek tekinthető, amit nem lehet felhasználni. 

Funkcionálisan a faburkolat szigetelő képessége is érdekes lehet. A fa elsősorban a zajokat, azaz a hanghullámokat nyeli el. Hőszigetelőként csak akkor képes érdemi képességgel bírni, ha kiegészítik megfelelő anyagokkal. Ezek már minőségi darabok, hiszen nem csak a szépségük az érték. Az is a minőséghez tartozik, ha viszonylag könnyű a felrakásuk, valamint egyszerűen lehet takarítani a felületüket. A minőségnek tehát számtalan szegmense van, ami nyilván az árban is tükröződik, de nem érdemes spórolni rajta. 

Tipikus falburkolatok – a lambéria     

A lambéria a múlt század hetvenes éveiben nagyon divatos volt hazánkban. Ezt a falburkolót fenyőfából készítik, amelynek a színoldalát általában lecsiszolják. Az elemek nyersek, amit a felhelyezést követően szoktak lekenni. Akik a fa rajzolatáért rajonganak, azok színtelen lakkot használnak, de festékkel gyakorlatilag bármilyen színre lekenhetők. A lambériát elvileg csiszoltan hozzák forgalomba, de célszerű egy sokkal finomabb csiszolóval végig menni az elemeken, ugyanis a durvább felületen a por nagyon könnyen megtelepszik, amit nem könnyű az elemek közül eltávolítani. A kezeletlen fajták esetében a lakkozás előtt szükség van rovar és gombásodás elleni szerrel lealapozni a lambéria mindkét oldalát.

A lambériákat különböző méretben árulják. A szélességük a 10-20 centiméteres tartományban van, míg a hosszuk 1,5 métertől a 3,5 méterig terjedhet. Az elemek vastagsága minimum 12 milliméteres, hiszen így tudnak masszívak maradni. A lambéria csaphornyos kialakítású, ezért nagyon gyorsan lehet vele haladni. A szegélylécek biztosítják az összetartást. A hőingadozás miatt arra is ügyelni kell, hogy a fa lélegezni fog, ezért rátartással kell dolgozni, nagyjából egy százalékos ráhagyással. 

Dekor falburkolók 

A dekor falburkoló fajták lényegesen nagyobb elemekből állnak, de a felrakásuk ugyanolyan mechanikus rögzítéssel történik, mint a lambériák esetében. Ezek a falburkolók préselt MDF anyagból állnak és csaphornyos a kialakításuk. Az MDF dekor felületére gyakorlatilag bármit rá lehet préselni, de általában valamilyen fának az utánzataként készül el. Ez a falburkoló anyag viszonylag olcsóbb, de a felülete sérülékeny, nem tud ellenállni a mechanikai erőpróbának. Mivel a dörzsölés, ezért óvatos takarítást igényel.

A lapok sokkal szélesebbek, mint a lambéria elemei, általában három méretben gyártják: 153, 200 és 325 milliméterben. A hosszuk 2,6 méter. Övlécekkel és lemezzsalukkal fixálják az elemeket. A méretből következik, hogy még a lambériánál is gyorsabban lehet haladni a burkolással. A burkolás végén nagyon szép, homogén felületek alakulnak ki.

Lapburkolatok       

A burkolatoknál az utóbbi időben divatosak lettek a nagyméretű darabok és ez a fa falburkoló esetében is igaz. Erre a célra dolgozták ki a speciális lapburkolatokat, amik három négyzetméteres méretükkel tűnnek ki. Ezeket a lapokat ragasztással lehet rögzíteni, ezért a felületnek nagyon simának kell lennie. A lemezekkel óvatosan kell dolgozni, mert a vastagságuk 3-5 milliméter között van, viszont egy elemmel is nagy felületet lehet leborítani. Ezeknek a felületét is laminálják, de egy sokkal tartósabb és ellenállóbb technikával, ami az árában is tükröződik.

A lapburkolatokkal nemcsak az élő fát lehet tökéletesen imitálni, de ugyanúgy lehet kő vagy márvány hatású is, de utánozhatja a csempét, a nyers téglát vagy a terméskövet. Felületük kopásálló és vízhatlan, ezért fürdőszobában és konyhában is lehet alkalmazni. A vizes helyiségekben célszerű a lapok éleit és a sarkait tömítő anyaggal bevonni. 

A fa alapú burkolóanyagok világa a három felsorolt alaptípushoz képest sokkal szélesebb, hiszen felhasználnak erre a célra laminált padlót és parafát is. A fa alapú falburkoló típusok skálája folyamatosan bővül, s ezzel együtt a népszerűségük is növekszik.    

Forrás: https://biborhaz.hu/blog/a-fa-mint-termeszetes-falburkolo/